Hogyan vezessem rá a gyerekemet, hogy nem iskolaszünet van?

A hatéves Anna úgy venné rá alulmotivált társait a tanulásra, hogy előre venné a játékot, de utána muszáj lenne egy kicsit tanulni is. Azt mondja, ha valaki mégis inkább a „rosszalkodást” választja a feladatai elvégzése helyett, annak megengedné, hogy tovább rosszalkodjon, de csakis tanulás után, és kizárólag a saját szobájában, lehetőleg csukott ajtók mögött. Szülőként ettől talán árnyaltabb eszközöket is szeretnénk bevetni, ha a gyermekünk előszeretettel megfeledkezik arról, hogy a koronavírus miatt felállt új helyzet nem egyenlő az iskolamentes szünettel, ehhez adunk néhány tippet.

Az első és legfontosabb feladatunk, hogy tudatosítsuk a gyerekünkben, nincsen iskolaszünet, hanem távoktatás formájában folytatódik az oktatás, vagyis bár otthon van, de ugyanúgy kötelezettségei vannak, tanulnia kell.

Hívjuk össze a családi kupaktanácsot!

A gyerekek rafináltak, az idő előrehaladtával újra és újra elkezdhetnek lázadni a tanulás ellen, aminek kibeszélésére és kezelésére létezik egy jó módszer: a családi kupaktanácsok rendszeresítése. A módszer akkor működik jól, ha a családi gyűléseknek a gyerekek is aktív és egyenrangú résztvevői, és az a tuti benne, hogy együtt sok problémára tudunk mindenki által elfogadott megoldást találni. Többek között lehetőségünk nyílik arra is, hogy közösen állítsuk fel azokat a szabályokat, amelyek keretet adnak az otthon töltött napoknak.

Semmi ördöngős nincsen benne, a legfontosabb, hogy alkossuk meg a saját gyűlésünkre vonatkozó házi szabályokat:

  • mikor és hogyan fogjuk a gyűléseinket megtartani,
  • miről fogunk beszélni,
  • kik és hogyan szólhatnak a témához,
  • hogyan döntünk,
  • és persze hogyan tartjuk magunkat a közösen hozott döntésekhez.

Ha ez megvan, már csak a témákat kell összegyűjteni – akár egy erre kijelölt üres füzetben, vagy a hűtőszekrényre rögzített papírlapon –, amelyeket a család megvitathat az első megbeszélésen. Például azt is, hogyan lehet olyan környezetet teremteni, hogy jobb hangulatban teljen a tanulással eltöltött idő.

Ha már igazi családi kupaktanács, minden alkalommal nevezzünk ki egy „levezető elnököt”, aki végigviszi a témákat, szót ad annak, aki szeretne beszélni, és a végén összegzi a döntéseket. Ezt bizony már egészen fiatal gyermekek is nagy örömmel vállalják, és ami még fontosabb, képesek rá!

Fontos, hogy az ülések jó hangulatban teljenek. A témák megbeszélésekor törekedjünk a problémák megoldására. Térjünk ki mindig arra is, hogyan sikerült az előző kupaktanácson meghozott döntéseket betartani, milyen sikerélményeink vannak, esetleg van-e olyan, amin változtatni szükséges.

A rendszeres családi kupaktanácsok biztosan hozzájárulnak majd ahhoz, hogy a család kevesebb belső feszültséggel vészelje át a napokat, és az is lehet, hogy csak egy kicsi motiváció szükséges, hogy a gyerekünk véget nem érő könyörgés és veszekedés nélkül végezze el az iskolai teendőit.

Legyünk szupertürelmesek!

Kupaktanács vagy sem, nehéz időszakot élünk át mindannyian, ezért nagyon fontos, hogy szülőként lazábban álljunk a tanuláshoz. Fogadjuk el, hogy a gyerekünk képtelen ugyanazt a teljesítményt nyújtani, mint a megszokott, tantermi keretek között. Legyünk türelmesek, lassítsunk, adjunk nekik – és magunknak is! – időt, hogy átálljanak és megszokják az új helyzetet. Elégedjünk meg azzal, hogy teljesítik a minimális követelményeket, ne próbáljuk őt a kívántál többel terhelni.

Semmiképpen ne engedjük, hogy a tanulás legyen az a faktor, ami aláássa az egyébként is nehézségeknek kitett családi békét.  

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d blogger ezt szereti: