Hogyan csökkentsük a gyerekek feszültségét? – 1. rész

EZT TEDD, HA ÚGY ÉRZED: A KARANTÉN NYOMASZTJA A GYERMEKED!

Nemcsak a házikaranténba kényszerült felnőtteket, hanem akár már az óvodáskorú gyermekeket is megviselheti a járványhelyzet miatti feszültség. Bár a legkisebbek még nem tudják pontosan szavakba önteni a frusztrációjukat, Esze Viktória pszichológus összefoglalta, hogyan ismerheted fel az életkoronként eltérő reakciókat, illetve milyen megoldásokkal segíthetsz legjobban a csemetédnek.

3-6 évesek: így ismerd fel a szorongó óvodást

Nemcsak a rossz álmok vagy az egyedülléttől való félelem mutatja, hogy egy kisgyermeket megvisel a járványhelyzet.

Szorongásra utalhat, ha a szobatiszta gyermek elveszíti a vizelet- és székletürítési szabályozását, vagyis például éjszakánként ismét bepisil, de visszaesés vagy nehézségek mutatkozhatnak a beszédében is.

Szintén a karantén alatti stressz hatása lehet, ha – ahogy sokszor a felnőttek magukon is tapasztalják – megváltozik az étvágya, tehát szinte soha nem éhes vagy épp fordítva: folyton enne.

Árulkodó jel az is, ha hirtelen megszaporodnak a hangulatingadozásai, rendszeresek a hisztik, dühkitörések, vagy éppen nyafogóvá és túlságosan is ragaszkodóvá válik a gyermek.

Így segíthetsz neki

A szorongó óvodást öleléssel, kedves szavakkal próbáljuk megnyugtatni, és nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a legfontosabb a türelem és a tolerancia.

Teremtsünk lehetőséget arra, hogy játékokon, meséken keresztül indirekt módon kifejezhesse az érzéseit és elmondhassa az igényeit, akár az elalvás előtti meseidőben is.

Bár a karantén idején is fontos, hogy legyen egy állandó és következetes napirendünk, szabályaink, ebben a helyzetben legyünk rugalmasak, engedjük meg, hogy rövid távon megváltozzon az alvási rutinja, például ne kelljen délután vagy egyedül aludnia.

Ebben a korosztályban ez egyébként is természetes, de most még inkább tartsuk kontroll alatt, hogy milyen médiatartalmakhoz fér hozzá például online mesenézés vagy játék közben: kerüljünk mindent, ami nyugtalanító lehet számára.

6-12 évesek: innen tudod, hogy stresszel a kisiskolás

A kisiskolások reakciói sok esetben hasonlítanak az ovisokéhoz: ebben a korosztályban is jelzésértékűek az alvásban és az étvágyukban bekövetkező változások, bár ők már jobban el tudják mesélni például egy-egy rémálmukat.

Az iskolások többségében már nagyfiúként, nagylányként viselkednek, viszont a járványhelyzetben ők is újra „kisgyermekien” nyafoghatnak és túlságosan ragaszkodhatnak, vagy épp ellenkezőleg: ingerlékenyen, sőt agresszíven viselkedhetnek, amikor a leghétköznapibb szituációban is kitörhet a rettegett hiszti.

Beszédes, ha eltávolodnak a kortársaiktól és elveszítik az érdeklődést a barátaik iránt, ehelyett pedig a szülők figyelméért kezdenek versengeni.

A stresszhelyzetben csökkenthet a figyelmük is, „elfelejtik” a frissen tanult dolgokat vagy a feladataikat, házimunkát is.

A fejfájás, hasfájás, levertség szintén utalhat arra: belefásult a karanténba a gyermekünk.

Így segíthetsz neki

Legyél mindig türelmes és toleráns, ha feszült kisiskolás gyermekhez fordulsz, mert csak így tudod megnyugtatni!

Egy 6-12 éves gyermek már jobban szavakba tudja önteni, ha valami aggasztja, ezért – akár játékokon keresztül is – támogasd abban, hogy megossza a gondolatait. Mindig bátorítsd arra, hogy mondja el, milyen érdekes vagy nyomasztó dolgot látott és hallott, és ösztönözd arra, hogy kérdéseket tegyen fel.

Tartsatok családi kupaktanácsot: ötleteljetek és fogalmazzatok meg stratégiát például az egészségetek megőrzéséről, közösen alakítsátok ki a napirendet és a házikarantén szabályait, és beszéljétek meg együtt, hogy a család és a tágabb környezete milyen intézkedéseket tesz a járványhelyzetben.

A legjobb, ha közösen kidolgozott finom, de határozott szabályrendszer szerint éltek, és az esetleges kihágásokat, kitöréseket is valamilyen rendszer szerint próbáljátok megbeszélni.

Fontos, hogy a homeschooling ellenére a gyermek ne minden idejét iskolai feladatokkal töltse, az ismeretszerző/terjesztő tevékenységek mellett legyen része a napjának a rendszeres testmozgás, vonjuk be a házimunkába, de biztosítsuk számára a megfelelő játékidőt is.

A napirendhez tartozik, hogy közösen meghatározzátok: milyen szabályok vonatkoznak a médiahasználatra, meddig nézhet tévét és mennyit netezhet egy nap, de figyelni kell arra is, hogy a barátaival telefonon vagy interneten tudja tartani a kapcsolatot.

13-16 évesek: ezzel jelzi a kamasz, hogy megviseli a karantén

A felsős-kisközépiskolás gyermekek, fiatalok reakcióira különösen oda kell figyelni az elhúzódó válsághelyzetben.

A serdülők ugyanis rengeteg változáson mennek keresztül, és a járványhelyzetben a sajátos kamaszproblémákkal is meg kell, hogy küzdjenek, úgy érezhetik például, hogy a vállukat különféle igazságtalanságok vagy a jövő miatti aggodalmak nyomják.

Bár a 13-16 évesek már önállóak és kevésbé vannak szem előtt, mint a kisebbek, ebben a korosztályban is jelzésértékű, ha az alvási és étkezési szokásaik jelentősen megváltoznak, tehát például nagyon aluszékonnyá, étvágytalanná válnak vagy épp fordítva. Más fizikai tüneteket is produkálhatnak, például lehet, hogy szervi probléma és egyéb betegség nélkül küzdenek fejfájással vagy kiütésekkel.

Ha egy korábban fegyelmezett, aktív kamasz elhanyagolja az iskolai feladatait, nem törődik a testmozgással, energiaszegény és fásult, az is arra utalhat: megviseli a karantén.

Jelzésértékű, ha feltűnően izolálja magát, elhatárolódik a kortásaitól vagy a szeretteitől.

Így segíthetsz neki

Bár már nem kisgyermekekről van szó, a serdülők is vágynak arra, hogy megnyugtassák őket, ezért az elsődleges, hogy elfogadó és szeretetteljes közeget biztosíts a számára.

A serdülőknek különösen fontos, hogy a barátokkal, osztálytársakkal folyamatos kapcsolatot tudjanak tartani, interneten, telefonon vagy akár játékokon keresztül. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne kellene közös szabályokat hozni a médiahasználatról, vagyis valamilyen módon meghatározni, mennyi időt tölthet egy nap például a tévé vagy a számítógép előtt.

Támogatni kell őket a saját napi rutinjuk folytatásában, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy egy kamasznak is részt kell vennie a családi életben és munkamegosztásban: elvégezni a házimunka rá osztott részét vagy vigyázni a kisebb testvérekre.

A legjobb, ha a napirendet és a feladatokat is közösen találjuk ki, és közös a felelősségünk a szabályok betartásában is.

Ebben a korban nem mindig egyszerű, de beszélgessünk sokat! Biztosítsuk számára az elfogadó közeget és a figyelmet, hogy kérdéseket tehessen fel és elmondhassa, mit látott-hallott, mi jár a fejében.

Erőltetni nem szabad (és nem is lehet), de bátorítani kell arra is, hogy az esetleges kitöréseit, aggodalmait beszélje meg a családtagokkal vagy a barátaival beszélje meg. Lehet, hogy a szülőnek nem mesél el mindent, de a kortársaival meg tudja osztani, mi foglalkoztatja, esetleg kreatív-alkotó módon, rajzon vagy zenén keresztül szabadul meg a feszültségtől.

És természetesen türelem, tolerancia és még egy adag türelem (a kamaszoknál ezt végképp nem lehet elégszer mondani)!

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d blogger ezt szereti: